"A leghűségesebb múzsa az élet" - Interjú Domokos Dominikával

1. Milyen műfajban alkotsz? Van kedvelt témád?

Első körben szerelmes regényekben tettem magam próbára, amikben dübörgött a szerelmi szál és kéznél volt egy szépfiú, mint karakter. Foglalkoztatott a fantasy világa, blogírással is kacérkodtam, viszont nem tudnám magam abszolút egy kategóriába sorolni vagy definiálni, mégis melyik tábort erősítem teljes vállszélességgel. A már megírt kisregényeim alapján az írásaim hajaznak a szerelmes-, lélektani-, család- és fejlődésregényekre. A soron következő történetem szintén ezekben a körökben fog mozogni, bár kissé elrugaszkodik majd a valóságtól. Ha nem is kedvelt, inkább olyan témák, amelyekben jobban tudok gondolkodni és amelyekhez könnyebben tudok hozzászólni, azok a családi, pszichikai, lélektani témák.

2. Mióta írsz?

Az első verspróbálkozásaim tíz évesen láttak napvilágot, kísérleteztem nagyobb lélegzetvételű irományokkal, slamekkel, haiku-írásokkal, ma már inkább semmilyen kategóriába nem skatulyáznám be magam, a leírt és közölt gondolatok abszolút kortársak, a mi kortárs költészet tekintetében, rövidek és lényegre törőek. 

Ezekre az "ámokfutásaimra" fenntartok egy oldalt, csupán néhányan tudják, hogy én vagyok az oldal gazdája, de az inkognitás nem véletlen. Szeretném, ha nem megszólalásig-ként kategorizálnák azokat a gondolatokat, hanem önálló vizeken evezhetnének a saját medrükben. Ami pedig a regényírást illeti, a legelső szárnypróbálgatásaim 2014-ben születtek, szerelmes regény formában. Sok év telt el azóta, nem csak én és a világmeglátásom, de az írói hangvételem és ambícióim is változtak, célorientáltak lettek.

3. Milyen főbb dolgok inspirálnak téged?

Mind az írásban, mind az illusztrátori munkásságomban a való élet, saját élettapasztalatok és a kor aktualitás inspirál, ezekből a kútfőkből dolgozom, s szerintem ezek a leghitelesebb inspirációs erőforrásai egy alkotónak. A leghűségesebb múzsa az élet, sosem hagy cserben. Mindig képes valami olyasmivel előrukkolni, amire egyáltalán nem számítanák és pont ezzel meglepve ösztönöz minket a reflexióra. Ezt jelenti a művészet számomra.

4. Támogat a környezeted az írásban?

Abszolút, határozottan kijelenthetem, hogy ma már egy támogató közösségben mozgok. Édesanyám a kezdetektől fogva támogatott, inspirált és motivált, mind a rajzi, mind az írói ambícióim tekintetében. Az írás szeretetét tőle örököltem, első számú tesztolvasóm, kritikusom volt. Sosem hagyta, hogy csüggedjek, ha épp nehezebb időszakom éltem, minden körülmények között tartotta bennem a lelket. Mindemellett nem mehetek el szó nélkül a baráti közösségem mellett, mindig nyitottak voltak a munkáimra, konstruktív véleményt alkottak és ezzel mindig segédkeztek abban, hogy tovább fejlődjek.

5. Publikálták már valahol a műveidet?

Mindeddig nem volt rá példa, ezen év januárjában magánkiadásban volt elérhető a trilógiám első része a Tulipánlány, ezt követte nyári debütálással a folytatása, ami a Madárka címet viseli, a befejező része pedig majd most januárban lesz nyilvánosságra hozva, szintén még csak magánkiadásban.

6. Milyen üzenetet közvetítenél a jövő íróinak?

Fontosnak tartom az önazonosságot, a saját írói hangnemet és stílust, amiben otthonosan tud mozogni és amiben saját maga kreál egy új remeket. Nem a már jól bevált stílusnyelvben kell elsődlegesen utazni, mert abból lerí, hogy a szerző nem önmagát adja, hanem egy megszokott séma mögé bújuk, mert biztonsági játékot játszik. Merjenek úttörők lenni a saját gondolataikkal, merjék felvállalni magukat és a képzeletüket, ne féljenek valami újat mutatni, kockáztassanak. Továbbá mindemellett fontosnak tartom, hogy a témák, amiket kiragadunk az életből és porondra viszünk egyaránt jelentsenek kikapcsolódást, de legyen bennük többlettartam, adjanak valami pluszt, tanító jelleggel beszéljenek és statuáljanak példát. Legyünk többek attól, hogy olvasunk, mert nem mindegy milyen témában alkotunk és milyen témában gyarapodunk.

7. Milyen írói céljaid vannak a jövőben?

Meg szeretném érinteni az olvasókat, olyan történetekben szeretném őket elkalauzolni, aminek az elolvasása, "megélése" után egy kicsivel többnek érzik majd magukat, mintha egy új élménnyel gazdagodnának. 

Szeretném és minden erőmmel azon vagyok/leszek, hogy elgondolkodtassam őket, mert nem elég csak kifelé figyelni, olykor befelé is kell. Azonban nem kész válaszokat szeretnék adni, amit azután mantráznak. Kérdéseket vetek fel, melyekre magukban keresik majd a választ, mert az idő alatt is bejárnak egy utat, eljutnak valahogy a kérdéstől a válaszig, az is egy út. S talán nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy olykor nem a cél, hanem a megtett út, ami az élmény.

8. Volt már olyan gondolatod, hogy abbahagyd az írást? Ha igen, mi váltotta ki belőled?

Volt, nem egyszer, de sosem tartott tovább annál, minthogy megszülessen és aztán el is vessem ezt a gondolatot. Kiskoromtól kezdve a maximalizmus jellemzett, a tanulmányaimban, a sportban, a művészetben egyaránt. Így, amikor nyolcadikos koromban legelőször kijelentettem, hogy márpedig én, ha többet nem is, de egy regényben kiírom a lelkem minden cseppjét. Ennek hangulatában bizton állíthatom, hogy a leghűbb írásom a Tulipánlány és a Madárka, valamint a trilógia befejező része lett. Ennek a történetnek a birtokában rettentően örülök, hogy a negatív visszajelzések, pályázati kudarcok és a makrancos Word ellenére én kitartottam a célom mellett.

9. Van-e esetleg rákészülési rítusod az írásra? 

Kell egy lelki ráhangolódás, hogy teljes fókusszal arra a világra tudjak koncentrálni, amit épp akkor és ott kreálok. Nincs kifejezett megszokás vagy rítus, ami megelőzné ezt a folyamatot, talán azon kevés, de egyben szerencsés emberek közé tartozom, aki akár zajban is képes olvasni mindennemű zavarótényező ellenére. Így megy ez az írással is. Ha egyszer rákattanok, mindent képes vagyok magam körül ignorálni és csakis kizárólag befelé figyelek.

10. Mennyire tartod fontosnak az olvasóiddal való kialakított kapcsolatot?

A megszolalas_ig. oldalon folyamatos interakcióban próbálok maradni a követőimmel/olvasóimmal, számomra ez rendkívül fontos, hisz nélkülük ez az egész nem lenne működőképes. Ha ők nyitottak az én gondolataimra, az a legkevesebb, hogy ezt kölcsönössé teszem, mind azontúl, hogy érdekel is, hogy vannak, kik ő a való életben. Egy közösséget alkotunk, mindegy milyen platformról beszélünk, a kölcsönös tisztelet, érdeklődés és az elfogadás fenntartása adja meg azt a komfortot, amiben bárki nyugodtan tud mozogni. Az, hogy egy olyan közeget, közösséget tudjak kialakítani, ahol az emberek mernek önmaguk lenni, ma már kifejezetten célom. 

11. Ha esetleg mentális problémákkal küzdesz, mennyire segít téged benne az írás? 

Küzdöttem depresszióval, amit minden esetben komolyan kell venni. Számomra a lelki mélyrepülésekből való kilábalásban mindig segített az alkotás valamilyen megnyilvánulása, így az írás is. Egy nehéz időszakom feldolgozása útján született a korábban említett három kisregényem, azokban az elengedés, elfogadás, az elvesztés feldolgozása állt a középpontban, annak a kérdését jártam körbe, hogy egy erős érzelmi törés után az élet folytatása vagy újrakezdése a jobb irány, de itt sem konkrét válaszokat adtam, hisz a történet írása közben magam is azokat kerestem.

Dominikát, és műveit az alábbi linken érhetitek el: