"Fel kell szólalnunk, mint költők, itt, Magyarországon is" - Interjú Milincic Lázárral

1. Milyen műfajban alkotsz? Van kedvelt témád? 

Attól félek, hogy nem tudok igazán jó választ adni arra, hogy milyen műfajban alkotok. Szeretek verseket írni, és olvasni is őket, de irodalomból nem voltam igazán jó. Annyit tudok, hogy lírai műnemben alkotok, de azon belül nem tudom megnevezni a verseim műfaját.

Csupán megragadok szókombinációkat, vagy akár egész mondatokat, melyeket fejemben alkotok, mikor érzéseimet meg gondolataimat próbálom megfogalmazni. Könnyebb arra válaszolnom, hogy mik a kedvelt témáim. Azt írom le, amit lelkemet nyomja, vagy aggaszt. Ezek általában olyan témák, mint a szerelem, szerelmi csalódás, szexualitás, a másság, és ebből eredő magány meg düh. Ezen kívül néha politikai nézeteim is befolyással vannak alkotásaimra. Többnemzetiségű hátteremnek köszönhetően nincs igazán erős nemzeti öntudatom, és negatívan tekintek a nacionalizmusra. Emellett kritikusan nézek a modern kapitalizmusra, mely véleményem szerint lassan teszi tönkre a környezetünket és az embereket.

2. Mióta írsz?

Nagyapám már gyerekkoromban inspiráló hatással volt rám. Ha jól emlékszem, 10 éves korom körül próbálkoztam meg először verseket írni, de egy-kettő után inkább hagytam, mert lusta gyerek voltam (most is az vagyok), és túl sok munkának találtam. 

19 évesen, egy mentális mélypont után próbáltam meg újra, és azóta, azaz körülbelül 2 éve, Írok verseket, és posztolom őket instagramon.

3. Milyen főbb dolgok inspirálnak téged?

Nagyrészt az emberek körülöttem. A szüleim, melyeket büszkévé akarok tenni. A barátaim, melyek támogatnak, és sok mindenben segítettek nekem. A szép lányok, akiket le akarok nyűgözni. 

Ezen kívül van pár költő és zenész, akik inspirálnak arra, hogy ne csupán magamnak alkossak, hanem hogy legyen egy üzenetem. Példáknak említeném József Attilát, Radnóti Miklóst, Serj Tankiant, és Zach De La Rochat.

Talán még az önkifejezés fontos számomra. Néha nem szeretek beszélni, mivel erősen raccsolok. Nem szeretem, mikor emberek nem arra figyelnek, hogy mit akarok mondani, hanem arra, hogy milyen a beszédhibám. De ha verseket írok, azokban nem lehet a beszédhibámat hallani.

4. Támogat a környezeted az írásban?

Igen is, meg nem is. Egyrészt, manapság szinte mindenkinek van lehetősége arra, hogy megtanuljon írni, olvasni, és mindenkinek van lehetősége arra is, hogy iskolában novellákat, regényeket, és verseket olvasson irodalomórákon. Akinek ezek a dolgok megtetszenek, azok még az interneten, könyvtárakban, könyvesboltokban és antikváriumokban is könnyedén beszerezhetnek még könyveket. Amíg van rá idő és motiváció, szerintem mindenki tud verset írni, csak valahol el kell kezdeni.Azonban, nehéz megélni belőle, főleg a költőiből. Sok mindenki akar író meg költő lenni, de nem elég nagy a piac ahhoz, hogy mindenki meg tudjon élni belőle. Ismerek azért pár embert, aki pénzt adna ki egy regényért, vagy képregényért. De alig ismerek olyan embert, aki pénzt adna ki egy kortárs verseskötetért. Ezen kívül, más művészeti ágakkal ellentétben, nem fér el a reklámiparban. Hogy lehetne egy versben egy product-placementot rakni? Hogyan lehetne egy költőt sponzorálni? A mai világban azt hiszem, hogy a költészet nagyon nehezen fér el, mint megélhetési lehetőség.

5. Publikálták már valahol a műveidet?

Eddig csupán egy versem jelent meg a "We Love Szigetköz" Facebook-oldalán, de ezen kívül még semmi más nem volt. Csupán posztolom verseim "Molylepkember" név alatt Instagramon, És talán majd kapcsolatba lépek egy könyvkiadóval, mikor már elég magabiztos vagyok.

6. Milyen üzenetet közvetítenél a jövő íróinak?

Nekem az lenne a fő üzenetem, nemcsak a jövő íróinak és költőinek, de a többi jövőbeli művésznek is, hogy használják a hangjukat. A legnagyobb alkotók mindig felszólaltak a rossz ellen. Ady Endre felszólalt a pusztító háború ellen. József Attila a munkásréteg szenvedéseiről számolt be. Radnóti megmutatta nekünk a nácizmus veszélyeit. Írók és költők a népköztársaság idején is igyekeztek provokátorok lenni, ha a cenzúra nehezítette is a dolgukat. 

És bár nem élünk sem fasizmus alatt, sem egy kommunista diktatúrában, sem egy háborúban, a szabad sajtó veszélyben van, az állami média az emberek arcába hazudik, a konzervativizmus és nacionalizmus az országunkban mai napig termeli a gyűlöletet, mindeközben a világgazdaság lassan elpusztítja a környezetünket, és kivérezteti az embereket. 

Mint alkotók, ezek ellen fel kell szólalnunk itt Magyarországon, mint ahogy a többi ország művészei is teszik.

7. Milyen írói céljaid vannak a jövőben?

Van egy pár dolog a bakancslistámon. Szeretnék legalább egy verseskötetet valamikor kiadni, ha lehetséges, egy kortárs képzőművész illusztrációival. Ezen kívül szeretnék még valamikor slam-poetry estéken részt venni, meg akár egy saját verselőadásokat tartani, ahol saját verseimet olvasom fel. 

Szeretnék a provokatív költő lenni, aki a szentfazekakat zavarba hozza, a konzervatívakat felháborítja. Úgymond a magyar költészet Black Sabbathja, aki a csúf magyar-szláv korcs, a jobboldali nacionalisták antikrisztusa.

8. Volt már olyan gondolatod, hogy abbahagyd az írást? Ha igen, mi váltotta ki belőled? 

 Nem volt még ilyen gondolatom. Amíg vannak ötleteim, és amíg élvezem a versek írását, írni fogok verseket, olvassa akár több millió ember, vagy senkisem.

 9. Van-e esetleg rákészülési rítusod az írásra? 

Nincs egy konkrét szokásom. Nem is szoktam minden nap írni. Mikor eszembe jut egy szókombináció, vagy egy mondattöredék, vagy egy mondat, amely jól hangzik, megragadom, és leírom a mobilomba a vázlatok közé. És mikor van rá időm, például buszon ülve, vagy ágyamban heverve, akkor dolgozom rajta tovább. 

 Általában egy két napon belül leszek készen egy verssel, majd szinte azonnal utána ki is posztolom. Néha kicsit elhamarkodott, mert utólag veszek észre helyesírási hibákat.

10. Mennyire tartod fontosnak az olvasóiddal való kialakított kapcsolatot? 

Nagyon értékelem, erősíti az öntudatom, motivációt ad az alkotáshoz, és mindemellet egyszerűen imádom, mikor valaki olvassa, élvezi, és értékeli a verseim, legyen az barátom, vagy idegen ember. Azonban nem létfontosságú számomra. Persze élvezem a figyelmet, de mint ahogy mondtam, én akkor is írnék verseket, ha senki nem olvasná őket.

11. Ha esetleg mentális problémákkal küzdesz, mennyire segít téged benne az írás? 

Nem mondanám, hogy jelenleg mentális problémákkal küzdenék. Tény, hogy nagyon impulzív vagyok, de szerintem jelenleg egészségesen vagyok boldog, szomorú, aggódó, mérges, stb. Bár azt nem tagadom, hogy verseim segítettek a múltban mentális problémákkal. 16 és 18 éves korom között egy elég mély depresszióba csúsztam. Akkoriban Dániában éltünk, és a régi barátaimmal lassan elkoptak a kapcsolataim, új barátokat nem találtam, jegyeim csúsztak lefelé, nem mentem ki, nem tanultam, nem is mosakodtam rendesen, csupán ágyban heverve pocsékoltam el a napjaim. Nem voltam már szomorú, csak lelkileg üres és szánalmas voltam. Csupán miután hazaköltöztünk újra, jöttem arra rá, hogy milyen rossz állapotban voltam. Ekkor volt egy kimondottan kicsapongó fázisa az életemnek.

Nem akartam többé egy semmit érző senki lenni. Részben emiatt is kezdtem el újra verseket írni: hogy kifejezzem minden érzésem, ahelyett, hogy elnyomjam magamban. Hogy sírjak, mikor szomorú vagyok. Hogy megtalálhassam a boldogságot kis dolgokban is, és nevethessek rajta. Hogy dühösen tudjak ordítani a világnak. Azóta két év eltelt. 

Ha visszatekintek ezekre az évekre, hálás vagyok azért, hogy nem vagyok abban az állapotban, mint amilyenben voltam, mikor Koppenhágában éltem.

Lázárt, és műveit az alábbi linken érhetitek el: